A szívfrekvenciavariabilitás (HRV) alapelvei
A HRV a szív neurovegetatív aktivitásának és autonóm funkcióinak mérésnagysága. Leírja a szív adottságát arra vonatkozóan, miként képes a belső és külső környezet megváltozott terheléseire a szívveréstől szívverésig eltelt időtartamot folyamatosan megváltoztatni (RR-távolságok), és ezzel kimutatja a szív alkalmazkodását.
A szív ezen alkalmazkodóképessége a sympathikus és parasympathikus idegrendszer optimális összjátékán, együttműködésén nyugszik.
A parasympathikus magasfrekvenciájú elektrikus impulzusai a szív pulzusának gyors csökkenéséhez vezet; az acetylcholin kiválasztása gyors értágulást eredményez. A sympathikus alacsony frekvenciájú impulzusai ezzel szemben a szívritmus emelkedéséhez vezet; az adrenalin és noradrenalin felszabadulása következtében.
Növekvő testi aktivitásnál lecsökken a parasympathikus hatása; ilyenkor a sympathikus a testi aktivitásnak megfelelően emelkedik, tehát a szívfrekvenciavariabilitás nyugalomban mindig nagyobb, mint testi aktivitásnál.
Megfelelő szívfrekvenciavariabilitást akkor ér el a szervezet, ha egyensúly áll fenn a sympathikus és parasympathikus rendszer között (sympathikus = a vezetésnél a gázpedál, parasympathikus = a fék, technikailag jól karbantartott és felelősségteljesen használatban).
A KARDIVAR ®-rendszerrel végzett szívfrekvenciavariabilitás mérés és kiértékelés segítségével a sympathikus és parasympathikus idegrendszer együttműködése könnyen áttekinthetővé válik, illetve kimutathatók az összjáték tartós hiánya következtében kialakulható egészségkárosodások.
Az általunk végzett szívvizsgálat kiválóan alkalmas a szervezet stressz-terhelés adaptációs szintjének kimutatására.
A rövidtartamú stressz ideje alatti megemelkedett cortisol-szint hízást eredményez, a tartós stressz alatti adrenalinnal parallel csökkenő cortisol hypoglykémiás állapothoz vezet, amelyeket aztán snack’s-ek és édes italok („farkasétvágy”, „édesség megkívánása” esetei) fogyasztásával próbálunk meg kiegyenlíteni. A következmény: testsúlygyarapodás/hízás, diabetes-tendencia. Lelkileg veszélyesebb a szenvedély-betegségekbe, mint pseudó/ál-kiútba menekülés; pl. a nikotin, elekroszmog, drogok.
A krónikus stressz a szervezetben meghatározott időrendben zajlik (chronifikált); ez annyit jelent, hogy önállósítja magát és aztán, mint önálló-tartós-program fut. Összehasonlítva: egy autónál, ahol az 5. sebesség elromlik, később a terhelésre a 4. is tönkre megy.
Legkedvezőtlenebb esetben tehát a sorrend a következő: akut stressz → krónikus stressz → Burn-out tendencia → Burn-out → CFS1 → súlyos betegség.
A feladat ezért az egyén státuszát ebben a folyamatban felismerni és megfordítani annak irányát.
A krónikus stressz következtében fellépő tipikus stabilitás/merevség (Starre)-betegségek: arteriosklerosis, szívinfarktus, M. Parkinson; a Burn-out-állapot következtében fellépő tipikus chaos-betegségek: allergiák, neurózis, autoagresszív betegségek, és tumor-betegségek/rák.
Ezek a betegségek együtt az összes elhalálozási okok több mint 80%-át teszik ki!